|
Irodalmi alkotások a szumir időkből
Ősi szumir imádság NIPPUR-ból (6000 éves)
"én ISTENEM. Napsugár ragyog a földön... s én napjaim sötétben töltöm. A remény s a hit napja bár jönne... de csak hull - hull a szemem bús könnye. A szerencsétlenség tart a kezében és nincs segítség, kialszik éltem. Testem szörnyű lázban ég. Én ISTENEM! KI teremtettél Emeld Magadhoz orcám még. Óh meddig-meddig akarod, hogy ne védjen, őrizzen karod... és meddi.meddig engeded, hogy nélkülözzem segedelmedet...?"
Sumer gyászdal (a 3. UR-i dinasztia utolsó királyának, Ibisinnek idejéből)
"A vad vihar, hogy időt váltson, törvényt pusztítson - dühöng, mint orkán... és összetörte Sumir-föld igaz, ősi rendjét. A jó királyok uralma végetért és a szép városokat lerombolták... Az emberek is elsodródnak a hazából és idegen földre vándorolnak..."
MAH-GAR a tudás népe
"Országok országa, törvénytudás népe, napkelet snyugat közt a világnak fénye, Nagy a te nemzeted, nagy a te végzeted, oly messze magasztos, hogy föl sem érheted. Mint a magas mennyég Szíved mérhetetlen, életed gyökere szent és sérthetetlen. Hegyek, árnyas erdők, hős föld büszke népe, ez a te végzeted ősi öröksége: Erős, gazdag vár vagy, de az örök törvényt, amit Isten rád rótt, vállalnod kell önként, hogy beteljesüljön győzedelmes végzeted; az Úr oltára te vagy... Emeld fel a fejed!"
| |