Ősi szumir imádság NIPPUR-ból
(6000 éves)

"én ISTENEM.
Napsugár ragyog a földön...
s én napjaim sötétben töltöm.
A remény s a hit napja
bár jönne...
de csak hull - hull
a szemem bús könnye.
A szerencsétlenség
tart a kezében
és nincs segítség,
kialszik éltem.
Testem szörnyű lázban ég.
Én ISTENEM!
KI teremtettél
Emeld Magadhoz orcám még.
Óh meddig-meddig akarod,
hogy ne védjen, őrizzen karod...
és meddi.meddig engeded,
hogy nélkülözzem segedelmedet...?"

Sumer gyászdal
(a 3. UR-i dinasztia utolsó királyának, Ibisinnek idejéből)

"A vad vihar, hogy időt váltson,
törvényt pusztítson - dühöng, mint orkán...
és összetörte Sumir-föld igaz, ősi rendjét.
A jó királyok uralma végetért és
a szép városokat lerombolták...
Az emberek is elsodródnak a hazából és
idegen földre vándorolnak..."

MAH-GAR a tudás népe

"Országok országa,
törvénytudás népe,
napkelet snyugat közt
a világnak fénye,
Nagy a te nemzeted,
nagy a te végzeted,
oly messze magasztos,
hogy föl sem érheted.
Mint a magas mennyég
Szíved mérhetetlen,
életed gyökere
szent és sérthetetlen.
Hegyek, árnyas erdők,
hős föld büszke népe,
ez a te végzeted ősi öröksége:
Erős, gazdag vár vagy,
de az örök törvényt,
amit Isten rád rótt,
vállalnod kell önként,
hogy beteljesüljön
győzedelmes végzeted;
az Úr oltára te vagy...
Emeld fel a fejed!"