A FÉRAN azt a névadó naptárat, illetve jegyzéket jelenti az Arvisurákban, amelyből az őseink az újszülött gyermekeik számára nevet választottak. A FÉR a férfi neveket, míg az AN a női nevek jegyzékét jelöli. Az effajta névadás nagyon sok információt elárult a törzsszövetség kisgyermekeiről, hiszen az akkori ezoterikus világszemléletnek megfelelően a neveket a mindennapi csillagállások szerint képezték. Így egy adott névből meg lehetett állapítani, hogy a gyermek melyik törzsbe tartozik, az év melyik napján született, hogy hány lelkű (ami jelen esetben azt jelentette, hogy a csecsemő születésekor annak hány nagyszülője élt), továbbá hogy születése időpontjában milyen csillagok, bolygók hatása alatt állt.

Az Arvisura a névadó naptár keletkezéséről a következőket írja:

„Ardvisura-Anyahita legkisebb fia Van fejedelemfi volt, aki a Hun-síkságról a Gara-zúgón át a Hun-fennsíkra vándorolt. Dorozsma hun fejedelem lányát vette el feleségül és igen sok gyermekük született. Ő volt az, aki megszerkesztette az édesanyja leírásai szerint a hunok Névadó-Naptárát, amely igen gazdag volt.”

A névadást tehát – mint oly sok más fontos dolgot – a szíriuszi testvéreinknek köszönhetjük (hiszen Anyahitáék onnan érkeztek a Földre), s e szokás már Ataisz őshazánkban elterjedt volt.

Az egyes törzsek azonban más-más összeállítású FÉRAN-t használhattak. A teljes FÉRAN a beavatott társadalmak névadási szokásainak a Kr. e. 48.000-től napjainkig való fejlődését tartalmazza. Ezt az egyébként összesen 63.000 névből készült, napi 24 nevet tartalmazó névadó naptárt Ataisz elsüllyedése (Kr. e. 5038) után, Kr. e. 3970-ben a Hun Törzsszövetség Havaruti Nagyszalájának határozata alapján újították fel először. Ebből a 24-24 nevet tartalmazó FÉRAN-ból a napi 4-4 férfi, illetve női nevet tartalmazó részt küldték el a Melegvizek Birodalmának Tardosi és Pilisi Szentélyébe.

Az Arvisurában mellékelt Palóc-FÉRAN-ban 8-8 ataiszi és 4-4 uruki-mani keresztnév található, azaz összesen több mint 8600. Mivel a Jász-síkságon Kr. e. 4020-tól Kr. u. 1625-ig 12 törzs telepedett meg újból, ezért a Melegvizek Birodalmának FÉRAN-ja is 12-12 férfi, illeteve női nevet tartalmazott. A Kr. u. 29-ben megalakult uruki-mani egyház ugyanis lehetővé tette, hogy a szülők más-más népek által használt neveket is adhassanak a gyermekeiknek, hiszen:

„Kr. u. 30-33 között az Istenfiak tanítása szerint élő Jézus évenként egy-egy levelet írt agadi rovással Uruk városába és a névfejlődés jogát a szeretet vallásának alapján lehetővé tette.”

De nézzük meg, mi a helyzet a mai névadási szokásokat, illetve lehetőségeket tekintve. A ma érvényes anyakönyvi jogszabálygyűjtemény csupán elvi szabályozást tartalmaz utónév-jegyzék melléklete nélkül. Létezik azonban egy Magyar Utónévkönyv, amely (első kiadása) összesen 1827 nevet tartalmaz, s ebből választhatnak a szülők nevet a gyermekeiknek. Ez alól az anyakönyvvezető csak abban az esetben adhat felmentést, ha a névigénylő szülő írásbeli szakvéleményt, illetve javaslatot szerez be a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv-tudományi Intézetétől.

Elővettem az Akadémia Kiadó által nyomtatott jelenlegi Magyar Utónévkönyvet. Ebben az anyakönyvezésre javasolt utóneveket „ajánlott”, illetve „elfogadhatő” kategóriákba sorolták. Az „ajánlott” kategóriába került 251 női, 219 férfi név, illetve az „elfogadható” kategóriában maradt 644 női és 713 férfi, vagyis mindösszesen 1827 utónév.

Kíváncsiságból megpróbáltam némi összehasonlítást végezni eme utónévkönyv, illetve a Palóc-FÉRAN-ban található névjegyzék tekintetében. A női nevek közül 281 azonos utónevet találtam a két forrásban, s emellett másik 36-ot, amelyek csak egy-két betűvel térnek el egymástól (pl. Írisz-Íriz, Szalóme-Szalóma), ami összesen 317. A férfiaknál érdekes módon jóval több, 525 azonos és 29 kis eltéréssel azonos név szerepel (pl. Heliodor-Helidor, Tömör-Tömörd), azaz összesen 554. Ez azt jelenti, hogy a régi és mai névjegyzékekben mindösszesen 871 közös név szerepel, melyek szinte mind az uruki-mani jegyzékből származnak.

A magyar utónévkönyvben a nevek mellett szerepel annak – a szakbizottság szerinti – eredete is. Ugyanakkor a könyv elején a következőkre hivatkoznak: ”a névkönyv szűkre szabott keretei nem tették lehetővé, hogy az utónév történetével és a névadás elindítójának életrajzával részletesen foglalkozzunk”. Tehát ide az eddig felderített legősibb forrásnyelvet megemlítik ugyan, de a további nyelvek láncolata „nincsen tudományosan felderítve”.

Ennek ellenére a legtöbb név mellett szerepel valamilyen forrásnyelv, de - ami a számomra a legmegdöbbentőbb, hogy az – az esetek legkisebb százalékában a magyar. Igen érdekes módon a legelképesztőbb meghatározásokat látni azon ősi szép magyar neveink mellett, amelyek már a többezer éves FÉRAN-ban is szerepelnek! Hivatkoznak pl. a latin, héber, germán, francia, német, görög, finn, olasz, arab, angol, spanyol, hindi, szláv, skót, török, ósvéd, óír, kun, gót, kelta, sumér, svéd, kabar, perzsa vagy éppen lengyel eredetre. Szerencsére azért van még jónéhány „régi magyar személynév” megjelölés is, ami azonban kicsit mégis rontja a képet, hogy ezek mindegyike mellé rögtön odaírták azt is, hogy török eredetű, szláv eredetű, vitás vagy éppen ismeretlen eredetű. Mintha csak azt akarnák sugallni nekünk, hogy a magyarból eleve nem eredhet egyetlen-egy név sem, csak és kizárólag valamely más néptől kellett hogy átvegyük azt. Pedig nagyon sok szép, ilyen „ismeretlen eredetű” ősmagyar nevünk van, amely a FÉRAN-nak is része és ma is használható, mint pl. Adony, Csenge, Csanád, Kászon, stb. vagy a „vitás eredetűek” közül a Csaba, Csák, Apor, Ete, stb. Egy másik módja eme óriási értékű hagyatékunk elhomályosításának, amikor ráfogják, hogy az adott név egy új keletű névalkotás eredménye, holott már többezer évvel ezelőtt is használatosak voltak. Ilyen pl. az Áldáska, Bogárka, Avarka, Csendike, stb.

De nézzünk meg néhány konkrét példát az egyes nevek magyarázatára:

Csinszka – a név megalkotását Adyra fogják, holott a FÉRAN-ban már szerepel a február 2-i nevek között. Ámbár Ady azt nagyon is jól tudta, hogy mi Góg és Magóg népe vagyunk…

Áldor – régi szép nevünk (a FÉRAN-ban 02. 06-án), de bizonyos nyelvészek szerint ez a germán Adelreich névváltozatának magyarosított formája.

Csépán – az utónévkönyv szerint az István szláv eredetű, régi magyar alakváltozata, a FÉRAN-ban mellesleg két napon is szerepel, 09. 02-án és 10. 04-én.

Ernő – (a FÉRAN-ban 01.11., 03.19., 07.12.) egyesek szerint az ófelnémet Ernust átvételéből keletkezett.

Harri – az angol Henrik becéző alakjából származtatják, ami elsőre még jól is hangzik, míg ki nem derül, hogy a FÉRAN is tartalmazza, 03. 02-án.

Egyed – a meghatározás szerint a görögből latinosított Agidius rövidült formája, régi magyar olvasattal (FÉRAN-ban 02.17., 09.01., 09.17.).

Kajetán – a magyarázat szerint a latin Gaetanus név rövidülése. El nem tudom képzelni, ezt hogyan sikerült levezetniük, mindenesetre az uruki-mani névjegyzékben is szerepel 08.07-én.

Persze még bőven lehetne folytatni a sort, de azt hiszem ízelítőnek ennyi is bőven elegendő.

Ami még feltűnt, hogy jóval több férfinév maradt meg a régiek közül, mint női. Úgy tűnik, a női utónév választás kapcsán túl nagy hatással voltak az emberekre az egyes éppen menő  TV-sorozatok szereplői, illetve a külföldi divathullám szele is nagyobb pusztítást végzett. Senkit nem szeretnék megítélni a névválasztását illetően, de sajnos az emberek manapság nem veszik azt figyelembe, hogy a név valamilyen módon meghatározza a viselőjét is. Ez – nem a köznép hibájából – nagyon elfelejtődött. Valaha azért választották egy-egy hős nevét az újszülött gyermeknek, hogy a név rezgése révén ő maga is minél inkább hozzá hasonlóvá váljon. Egy brazil szappanopera szívfacsaró szenvedéssel szüntelenül szerelembe eső hőse vagy hősnője nem biztos, hogy megfelelő egy ilyen pozitív rezgés átadásához. Ha jól szétnézünk a világban, azt kell lássuk, hogy egy kissé férfias tipusúvá vált a környezetünk, vagyis sok helyen vannak háborúk, folyik a hatalomért való küzdelem, presztizsharcok dúlnak, stb. Elgondolkodtató, hogy vajon nincs-e köze ehhez az emberek által manapság használt nevek rezgésének is (emlékezzünk vissza, hogy a férfinevek maradtak meg inkább régről).

Talán érdemes lenne ismét elővenni a régi FÉRAN békét, bölcsességet, nyugalmat és szeretetet sugárzó ősi neveit, s talán akkor a körülöttünk lévő világ is békésebbé, szeretetteljesebbé válhat!

Eme felhívás pedig egyáltalán nem alaptalan. Nemrégiben egy kérvénnyel fordultam a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetéhez. Arra voltam kíváncsi, hogy az ősi FÉRAN nevek használatának engedélyezése tekintetében milyen szintű méltányosságot gyakorol az Intézet. Kértem az Arvisura női, illetve az Armogur férfi név anyakönyvezésének engedélyezését. Kissé meglepve, de annál nagyobb örömmel vettem kézbe válaszukat, melyben a fenti nevek használatát engedélyezték. Ezek után mindenkit szeretnék biztatni arra, hogy bátran válasszon az utánunk következő új nemzedéket képviselő gyermekeknek neveket az ősi FÉRAN-ból, hiszen nagy valószínűséggel meg fogják kapják hozzá az engedélyt. Terveim szerint a már engedéllyel rendelkező FÉRAN neveket gyűjteni fogom ezen a honlapon. Így kérek mindenkit, hogy amennyiben engedélyt kapott valamely ősi név anyakönyvezhetőségére vonatkozóan, úgy azt jelezze a számomra, hogy e – remélem egyre bővülő – listához hozzáírhassuk!

Innen letölthető az ősi FÉR-AN névadó jegyzék: feran.zip

ANYAKÖNYVEZÉSRE  ENGEDÉLYT  KAPOTT  EDDIGI  FÉRAN  NEVEK:

                        NŐI                                                                 FÉRFI

           ARVISURA                                                    ARMOGUR

                     SZALAJKA                                                    KUSÁLY