Bécsben élő magyar emberjogi harcos
Semmisnek tekintik a trianoni békeszerződést
Frigyesy Ágnes beszélgetése Eva Maria Barki ügyvédnővel,
a Nemzetközi Erdély Bizottság elnökével

Eva Maria Barkit a rendszerváltozás óta ismerjük. Bécsben élő ügyvédnő,
emberjogi harcos, aki büszke magyarságára. Küzd a kisebbségben élő népek
önrendelkezési jogaiért. Kiemelten harcol az elcsatolt területeken élő
magyarok emberi méltóságáért. A trianoni békediktátumot - jogi alapokra
hivatkozva - semmisnek tartja. A Nemzetközi Erdély Bizottság
elnökasszonyával a Hilton Szállóban beszélgettem.

- Az Erdélyi Szövetség év elején tiszteletbeli elnöknek választotta Önt. Mit
tart a legfontosabb feladatának?

- A tiszteletbeli elnöknek nincs hatásköre, nincs képviseleti joga.
Tiszteletbeli elnökké választásommal az Erdélyi Szövetség azt akarta
jelezni, hogy egyetértenek a célkitűzéseimmel. Természetesen minden
szükséges támogatást megadok. Az Erdélyi Szövetség egyébként az általam
vezetett bécsi székhelyű Nemzetközi Erdély Bizottság tagja, tehát a szoros
együttműködésnek adottak a feltételei.

- A bécsi székhelyű Nemzetközi Erdély Bizottság elnöke. Mikor és mi célból
alakult a Bizottság?

- A Nemzetközi Erdély Bizottság 1987-ben alakult, még a Ceausescu időben,
amikor az erdélyi magyarság drámai helyzete miatt központosított cselekvésre
volt szükség. Ekkor sok szervezet csatlakozott a munkámhoz. A Nemzetközi
Erdélyi Bizottság tudniillik csúcsszervezet, a tagok nem személyek, hanem a
világszerte működő erdélyi ügyekkel foglalkozó egyesületek.

- Milyen eredményeket értek el eddig?

- A szervezet fő tevékenysége az 1987-1990 közötti időszakra esik, amikor az
erdélyi magyarok nem tudták képviseltetni magukat. Abban az időben nagyon
aktívak voltunk és nagy sikerrel szerepeltünk. Rendszeres információkkal
láttuk el a médiákat, de az államkancelláriákat és a nemzetközi fórumokat
is. Számtalan nemzetközi konferencián vettünk részt, képviseltük az erdélyi
magyarságot a nemzetközi fórumokon, sőt az amerikai kongresszusban is.
Beadványokat írtunk. Például elindítottuk 1988-ban az úgynevezett 1503
eljárást az ENSZ Albizottság a Diszkrimináció Megakadályazására és a
Kisebbségek Védelmére előtt, amely végeredményben 1989 márciusában a Emberi
Jogi Bizottságnál Románia elítéléshez és megfigyelés céljából egy különleges
megbízott kinevezéséhez vezetett.
1989-ben tagként felvettek bennünket a FUEV (Európai Népcsoportok Föderatív
Uniójába), amely akkor még nagyobb jelentőségű volt, mint ma.
Előnyös volt az a tény, hogy három éve Bécsben székelt az EBÉÉ, ezért
könnyebb volt a kapcsolattartás. Warren Zimmermann nagykövet úr, az amerikai
delegáció vezetője és az amerikai elnök emberjogi tanácsadója ráadásul egy
emelettel az irodám felett lakott. Naponta ment el az ajtóm előtt, mivel a
lift csak az irodám szintjéig közlekedik.
Nagy bizalmat élveztünk mindenfelől, mert az akkor uralkodó sok
dezinformáció ellenére mi mindig tárgyilagos és hiteles információt adtunk.
Sok elismerést kaptunk, sok külügyminiszter személyesen biztatott bennünket.
A dán külügyminiszter például futárral előre küldte nekem a felszólalását.
Kétségtelenül nagy segítséget jelentett az osztrák külügyminisztérium
támogatása, föleg Alois Mock külügyminiszternek tartozom mély hálával.
Az első legitim választások után az RMDSZ képviselte az erdélyi magyarságot,
attól kezdve szünetelt a Nemzetközi Erdély Bizottság. De most, amikor az
erdélyiek nagy része, főleg a székelyek elégedetlenek az RMDSZ nemzetközi
fórumok előtti képviseletével, ismét segítségükre vagyunk.

- A határon túl élő magyar közösségek küzdenek az autonómiáért. Tavaly a
szovátai autonómia konferenciára levelet küldött, melyben támogatásáról
biztosította Tőkés Lászlót, és Csapó Józsefet, az Erdélyi Magyar- és a
Székely Nemzeti Tanács két elnökét. Az autonómia kivívása Európa keleti
térfelén mintha komoly nehézségekbe ütközne. Vajon miért?

- Elmulasztottuk azt a történelmi pillanatot, mely 1990-ben adódott. A
Ceausescu-korszak alatti szenvedés, illetve a marosvásárhelyi események után
nagy rokonszenv alakult ki a magyarok iránt. Európa eufórikus hangulatban
volt, a németeknek sikerült az önrendelkezés, s ettől a pillanattól kezdve
az önrendelkezési követelés már nem volt tabu téma, az eddigi határok
sértetlenségének elve nem volt érvényes. Ezt kihasználták a litvánok,
lettek, észtek, szlovének, horvátok, bosnyákok és kihasználják a
koszovoalbánok. A magyarok nem. A magyarok bénultan várnak a nagy csodára,
ami nincs.
Nemrégiben az Európai Parlament által a Vajdaságba delegált Ad-hoc-
bizottság jelentésében a következő, jellemző megjegyzést tette a vajdasági
magyarokról: Koszovóhoz képest csak szerény követeléseik voltak...
Hasonlóképpen Erdélyben még szerényebb a magyarság - mind a mai napig! E
szerénységnek nagy ára van! Egyrészt most bel- és külpolitikai okokból
egyaránt sokkal nehezebb a helyzet, másrészt többszáz ember hagyta el a
hazáját, mert nem látnak jövőbeni perspektívát. A szerénység nemzetiségi
ügyekben rossz tanácsadó. Eredményt ugyanis csak úgy lehet elérni, ha nem
minimális, hanem maximális követelésekkel állunk elő. A kompromisszumnak nem
az elején, hanem a végén kell lennie.

- Az Erdélyi Szövetség január végi közgyűlésén több civil szervezet -
Bocskai Szövetség, Erdélyi Körök Országos Szövetsége, Erdélyi Magyarok
Egyesülete - kijelentették: semmisnek tekintik a trianoni békeszerződést. Mi
erről a véleménye?

- Köszönöm, ez fontos kérdés, mert arra céloz, hogy véglegesen akceptálni
kell-e a trianoni határokat és ezzel a magyar nemzet egyharmad részének
megalázását és elnyomását. 85 éve a helyzet nem változott, nem kapták meg a
megígért autonóm jogokat sem Erdélyben, sem Kárpátalján, sem Felvidéken, sem
Délvidéken - és Várvidéken - Ausztriában - már nem is lehet magyar nemzetről
beszélni, mert teljesen asszimilálódtak. Az utóbbi 15 év politikája csődöt
mondott. Ha nem akarjuk, hogy tovább romoljon a helyzet, hogy tovább
csökkenjen a magyarok száma, más válaszokat kell adni a szomszédos
országokban folyó elnyomó- és asszimilációs politikára. Az osztrák példa jól
mutatja: egy demokratikus rendszerben még nagyobb sebességgel folyik az
asszimiláció, ha e folyamatnak nem vet gátat egy erős nemzetiségi politika
az anyaország támogatásával.
A magyarokkal szemben a horvát és szlovén népcsoport Ausztriában minden
jogot megkapott, bár ezek nem az anyaországtól elcsatolt nemzetrészek, mint
a magyarok esetében, hanem a történelem folyamán mindig kisebbségben éltek,
tehát más jogi kategóriába esnek. A volt Jugoszlávia kormánya mindig a
legkeményebben töltötte be védőhatalmi feladatát, melyet Jugoszlávia
szétesése után folytat a szlovén kormány - de a horvát kormány nem. Ezért,
de azért is, mert a szlovén népcsoport képviselői sokkal aktívabb és
keményebb politikát folytatnak, a szlovének kapták és kapják meg a legtöbb
jogot Ausztriában.
A déltiroli példa is jól mutatja: csak határozott politikával érhető el jó
eredmény. Érdemes lenne tanulmányozni, milyen faktorok voltak mérvadók a
déltiroli szabadságharcban. Ők kezdetben nem autonómiát kértek, hanem
csatlakozást Ausztriához. Autonómiát csak később a tárgyalások folyamán
kértek, s ekkor a Déltiroli Néppártban csak minimális többséggel szavaztak
az autonómiára. A híres nemzetközi jogász Felix Ermacora, aki mint az
osztrák külügyminiszter tanácsadója minden tárgyaláson jelen volt, számos
személyes beszélgetésünk alkalmával mondta nekem, hogy a revíziót is el
tudták volna érni, ha akarták volna. Mindenesetre a Déltiroli Néppárt
ugyanúgy, mint az Unió Déltirolért, hangsúlyozza a mai napig, hogy a
határrevízióról nem mondtak le, hanem kifejezetten fenntartják az
önrendelkezési jog gyakorlását.

- Az önrendelkezési jog a trianoni Magyarországra is érvényes, hisz az
ország feladarabolás példa nélküli Európában, talán a világon is...?

- A trianoni határokat ugyanolyan szemlélettel kell nézni, mint a déltiroli
St. Germain határt. A nemzetközi jog ráadásul az utóbbi 30 évben
továbbfejlődött. 1960-ban, amikor a déltiroli ügyet az ENSZ közgyűlése elé
vitték, az önrendelkezési jog még nem volt írásos jog. 1967-ben született és
1977-ben lépett hatályba a két ENSZ Emberi Jogi Egyezmény: A Polgári és
Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint a Gazdasági, Szociális
és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya. Mindkettő az első
cikkélyében leszögezi: Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog
értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és
szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket. Ez
az önrendelkezési elv később a Helsinki Záródokumentumban és minden EBESZ
dokumentumban megtalálható, de éppúgy számtalan ENSZ rezolúcióban is.
A nemzetközi jogban ma már egyértelmű ez a vélemény - Aureliu Cristescu
román jogásszal az élen - hogy az önrendelkezési jog, mint alapvető jogi
norma (superior order) kötelező jog - ius cogens. Ez azt jelenti: minden
szerződés, amely az önrendelkezési jogot sérti, semmis. Minden trianoni
határ, melyet népszavazás nélkül húztak meg, alaptalan és semmis.

- Vagyis az európai jogrend szerint a trianoni békediktátum nem jogszerű.

- A Bécsi Szerződési Jogokról szóló Egyezmény, amely 1980-ban lépett
hatályba, szintén rögzíti 53. cikkelyében: egy kötelező jogtól nem szabad
eltérni (a norm from which no derogation is permitted). Ez azt jelenti: a
kötelező jogot a szerződéses felek közös megegyezéssel sem tudják
megváltoztatni. (Az ENSZ rezolúciók ezt inalienable right-nak
elidegeníthetetlen jognak nevezik). Ami következetesen azt is jelenti, hogy
például az alapszerződéseknek is az a része semmis, amelyben a magyar fél
területi követeléseiről lemond.
A Trianoni Békediktátum más kötelező jogot is megsért, melyre például
Spanyolország Gibraltár kérdésében is hivatkozik. Mégpedig az erőszak
tilalmára. Az Utrechti Békeszerződés alapján csatolták Gibraltárt Nagy
Britanniához. Spanyolország álláspontja: az Utrechti Békeszerződés 1713-ban
diktátum volt, mert nem tárgyalások alapján jött létre, az aláírás
kényszerhelyzetben és politikai nyomás alatt történt. Ez megsérti az ENSZ
Alapokmány 2/4 cikkelyét, mely megtilt minden erőszakot. Ilyennek számít a
kényszerhelyzet teremtése is.

- Mondana még példát a méltánytalanságokra!

- Hasonló argumentumokkal Kína visszakövetelte mind az összeségében 1.5
millió km2 nagyságú területeit, melyet az Ópium Háború után veszített el.
Kína hivatkozott az egyenlőtlen szerződésekre melyeknek nincs jogi
hatálya, ezért újratárgyalásokat kért, amely sikerült is neki. Utoljára
Hong-kongot követelték és kapták vissza azzal az érvvel, hogy a szerződés
csak kirótt imposed volt. Végeredményben Nagy Britannia elismerte a
Nangkingi Szerződés és a Pekingi Egyezmény jogtalanságát és semmisségét.
Gibraltárnak Spanyolország általi visszakövetelése más jogi szempontból is
figyelemre méltó. Spanyolország 300 évvel az utrechti béke után még mindig
visszaköveteli Gibraltárt, bár ott már nem élnek spanyolok, hanem csak
angolok. (Gibraltár nagysága 6.5 km2, 30.000 lakos). A népszavazások ezért
Nagy Britannia javára végződtek, emiatt hivatkozik Nagy Britannia az
önrendelkezési jogra. A Spanyolország által összehívott ENSZ közgyűlés 1960.
december 14-én a figyelemreméltó 1514 (XV) rezoluciójának 6. paragrafusában
kimondta: A nemzeti egység és territoriális sértetlenség rombolása az ENSZ
alapokmány céljaival összeegyeztethetelen. Tehát Spanyolország arra a
rezolucióra hivatkozva követeli a történelmi territoriális és kulturális
egység visszaálítását, mert Gibraltár mindig Spanyolország része volt. Az
ENSZ közgyűlése felszólította mindkét felet, hogy kezdjék el a
tárgyalásokat, amelyek idáig nem vezettek eredményhez.
De Spanyolország több, mint 300 évvel Utrecht után nem adja fel és az utolsó
évtizedekben határblokádokkal, diplomáciai nyomással és ENSZ beadványokkal
harcol a jogaiért.
Ezek a példák jól mutatják: a nemzetközi jog alapján Trianon semmis, és
jogos a revízió követelése, annál is inkább, mert az autonómia követeléseket
nem teljesítették.
A feltétel természetesen a politikai akarat és cselekvés. Több nemzetközi
jogász véleménye: a feltétel az, hogy az érintett államok élesen és ne csak
félszívvel tiltakozzanak. Csak azokat a szerződéseket szabad megsemmisíteni,
amelyek egy Erisz almáját képezik, mert csak azok igazán igazságtalanok.
Ebből látszik, miminden nem történt 1989 óta Magyarországon. A felelősség a
magyar kormányt terheli.

- Mint ismeretes, Bécsben élő ügyvédnő, aki büszke magyar származására.
Hogyan kötődik az erdélyi magyarokhoz?

- Az ügyvédi pályám kezdete óta - még ügyvéd-jelöltségem idején - menekült
ügyekkel foglalkoztam. Így a 80-as években az erdélyi menekültek is hozzám
fordultak. Az erdélyi menekültektől kaptam a sokkoló információkat, mi
történik Erdélyben, mennyit szenvednek a magyarok Romániában. Én voltam az
első, aki sajtóértekezleteket tartottam Ceausescu ellen és fel tudtam
mutatni a közvetlen- és hiteles információkat. Ceausescunak olyan jó sajtója
volt, hogy az újságírók először nem hitték el a híreket, csak az osztrák
belügyminiszté-riummal vívott menekültügyi harcaimról írtak. Lassan sikerült
a romániai helyzetet a médiákban és később a nemzetközi fórumokon és
államkancelláriákon tematizálni.
De nem csak a magyarokat képviseltem, később más nemzetek is kértek
segítséget, a macedonok Görögországban, a krími tatárok a Krimi-szigeten, a
szlovének, amikor a függetlenségért harcoltak és végül a horvátok a
Nemzetközi Bizottság Horvátország Függetlenségéért elnökévé választottak
meg. Nagyon támogattam a horvátokat.

- Nem tudom, emlékszik-e, 1989-ben találkoztunk először, amikor beszélgetést
készítettem Önnel, aki a rendszerváltoztató erőt, az MDF-t lelkesítette
jelenlétével. Hogyan látja: Volt-e igazi rendszerváltás? Ha nem, miért nem?

- Igen, emlékszem. Ez izgalmas és szép idő volt számomra. Az első magyar
beszédemet az MDF gyűlésén tartottam 1988-ban a Jurta színházban. Akkoriban
felejthetetlen élmények értek, átpattant a szikra rám, fellelkesültem és
szívesen elfogadtam az MDF nyugati képviseletét. Nagyon jó és konstruktív
együttműködés alakult ki az MDF elnökségével, főleg Bíró Zoltánnal, aki az
MDF feje és motorja volt, akire szívesen és becsülettel emlékszem vissza.
Sajnos az MDF Antall József ideje alatt megváltozott, az antalli MDF-fel már
nem tudtam azonosulni. Meggyőződésem, hogy az antalli arrogáns stílus és
dilettantizmus sodorta a választópolgárokat az MSZP karjaiba. Az MDF az
1998-as választási kudarcból már nem tudott magához térni.
A rendszerváltás az intézmények szintjén sikerült. Létezik egy demokratikus
rendszer. Csak az emberekkel van baj, akik ebben a rendszerben szerepelnek.

- Hogyan látja: az igazságért ma is érdemes, ha kell, meghalni, vagy nincs
abszolút igazság, hanem ki-ki honnan látja, más-más igazságért küzd!?

- Az igazság mindig relatív, nincs abszolút igazság ezen a földön, csak a
túlvilágon. Itt csak jogok vannak. Nem az igazságért, a jogokért kell
harcolni.

- Sokáig kitiltották Erdélyből! Jelenleg beutazhat-e Románia területére?

- Most nyáron 7 év után először megyek Erdélybe az Erdélyi Magyar Ifjak
meghívására. Ennek nagyon örülök, mert a fiatalokban van a magyarság jövője.