Padányi Viktor

(idézetek)

"A magyar népnév ókori nyomainak kutatása a délkaukázusi térben már 150 éve
megindult. Erre vonatkozó adatokat a legkülönbözőbb kútfőhelyekben, földrajzi
elnevezésekben, más népek emlékezetében és közvetett utalásokban meggyőző
mennyiségben és minőségben találtunk a másfél évszázad folyamán... A honfoglaláskor
magunkkal hozott kultúránk - vallásunk, művészetünk, szokásaink - határozottan
délkaukázusi volt. A Fekete-tenger - Kaukázus - Észak-Káspi vonaltól északra a
magyar népnév sehol semmiféle torzulásában, semmiféle helynévben elő nem fordult.

Kr. e. a 17. szd-tól Kr. u. a 10. századig eltelő 2700 év folyamán babiloni,
egyiptomi, asszír, káld-hurri, perzsa, görög, örmény, római, bizánci és arab
kútfőkben, különböző korokból származó különböző nyelveken, különböző
írásrendszerekkel, írásmódokon leírt és különböző helyeken talált leletek adatai
újra és újra értesítenek egy népről, amelynek a neve határozottan és egységesen “m”
hanggal kezdődik és van a belsejében egy lágy mássalhangzó, amelynek pontos
visszaadására a fenti nyelvek fonetikai rendszere képtelen. Ezt a rejtélyes
mássalhangzót ezek a nyelvek megpróbálják jelölni d, dz, t, th, tz, ts, z, k, x
betűjeggyel, sőt az arabok d, dzs, az örmények gh hangokkal is.

Ez a név a Kr. e. 5. szd.-ig mita, mitha, mitanni, mada, méd, médj, médz, manni,
manda, maza, matia, matsi, mus, max, mag torzulásokban jelenik meg. Feltűnő, hogy a
Kr. e. 5. sz.-tól kezdve, a káspi-vidéki és kaukázusi individuális népnevek
felbukkanása során ugyanezek a nevek az -ar, -or, -er, -ir, -irra népnév-végződéssel
ellátva jelennek meg a következő formákban: mad-irra, max-era, Match-ar, mezori,
mezorani, mazori, megari,, maghiori (utóbbi négy többesszám), mazar, madzar, madjyr,
matchar, magior, maghiar, moger, makar, madar, végül madzsar írásmódon.

Ugyanez a név kisebb-nagyobb torzulásokkal megjelenik a délkaukázusi és
káspikörnyéki tér különböző földrajzi neveiben is. Mindezek alapján ki lehet
mondani, hogy ilyen nevű nép a Kr. e. 17. és a Kr. u. 10. századok közti korban
Előázsiában létezett. Ezzel szemben a délkaukázusi térben és a Káspi-környékén ma
semmiféle m hanggal kezdődő nevű nép nem található, de az egész Eurázia területén is
csak három van, Keletázsiában a mandzsuk, Indiában a mundák és Középeurópában a
magyarok.

Földrajzi nevekben ez a népnév a következő helyeken fordul elő (a lista nem teljes):

Maxera délkáspi folyó Ptolomeusnál, Mazara nevű város a Tigris és az Eufrát
forrásvidékén, Matsar nevű erőd a mai Pejbárt közelében, Madzar nevű város a Kuma és
Bybala összefolyásánál az észak-káspii térben, a Kaukázus Magyar-Hegység neve, A
Fekete-tenger Magyar-tenger neve, a különböző örmény történelmi és földrajzi
munkákban említve Madzsar-völgy, Madzsarok faluja, stb.

Feltűnő jelenség az is, hogy ezek a nevek kivétel nélkül szabir viszonosságban, sőt
igen kevés kivétellel a szabir szó társaságában jelennek meg, mintha a szabir-nak
valaminő alcsoportját jelentenék.

A magyarság délkaukázusi eredete egyre szilárdabban álló tény..."

(Padányi Viktor, Dentu-Magyaria, Buenos Aires 1963, 121-127)