|
Záróvers
Záróvers
Hajótörött vagyok a tengeren. Palackomat a tengerbe vetem. Belesóhajtottam a sorsomat, félelmemet és sok bús gondomat. S most száz pecséttel elzárt bánatom a hullámok kedvének átadom. Merül, örökre tán, a mélybe le s aranyhalacskák játszanak vele. De lehet, hogy még perce jő neki, s egy bús hullám majd egyszer fölveti. S kidobja egy kéz – tán az istené – egy gondtalan kor lábai elé. Borzadtan olvassák, kik rátalálnak és úgy suttogják döbbenve, egymásnak. “Valahol szörnyű vihar lehetett... S a viharban egy nemzet elveszett...!”
| |